„ÉNEKLÉS KÖZBEN EGYRE NŐ BENNEM A ZENE ÖRÖME” – INTERJÚ AZ AMERIKAI SZTÁRSZOPRÁNNAL, AILYN PÉREZ
Ailyn Pérez július 16-án Rame Lahaj és Gabriele Viviani társaságában lép fel a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. A milánói Scala és a New York-i Metropolitan között ingázó énekes először látogat Budapestre, hogy többek között Verdi és Puccini népszerű áriáit énekelje. Az énekesnő őszintén beszélt a zenével ápolt spirituális kapcsolatáról, a hagyományok fontosságáról, és arról, hogyan építi a repertoárját.
– Több interjújában említi, mennyire meghatározóak a mexikói gyökerei. Miért olyan fontos emlékezni arra, honnan jött?
– Egyre biztosabb vagyok abban, hogy a családi háttér és a történelem ismerete nélkülözhetetlen része az életnek. Észrevettem, hogy amikor utazom, vagy vendégként lépek fel valahol, az embereket foglalkoztatja a származásom. Nem titkolom: Chicago mellett születtem és nőttem fel, a szüleim mexikói bevándorlók voltak, majd amerikai állampolgárok lettek. Gyerekként természetes volt számomra, hogy spanyolul és angolul is beszélek, a komolyzenét és az operát az iskolában fedeztem fel. Az operát olyan komplex műfajnak látom, amiben a nyelv, a zene, a színház és a színpadi jelenlét egyaránt alapvető jelentőségű. Az operaénekeseknek amellett, hogy ismerniük kell a hagyományokat, a saját tapasztalataikat és szerzett tudásukat is használniuk kell. A testem maga a hangszer. Nem tudom csak úgy letenni, az egész személyiségem benne van. Én érzem a saját hangom és az édesanyám meg a családom nőtagjainak hangja közötti hasonlóságot. Az énekhangomra úgy gondolok, mint a lelkem és a gondolataim kifejezőeszközére: amikor énekelek, az érzelmeim az igazán lényegesek.